217 éve ezen a napon született a XIX. századi magyar politika egyik legkiemelkedőbb alakja, a „haza bölcse”, Deák Ferenc. A 20 ezres címleten figyelő Deák nem véletlenül került a legnagyobb címletre, hiszen józan bölcsességének rengeteg köszönhetett az ország.

Deák Ferenc 1803. október 17-ei születése sajnos nem volt zökkenőmentes, a már hetedik gyermekét világra hozó anyja ugyanis belehalt a szülésbe, így a kis Ferenc nagybátyjához került egy szoptatós dajkához. Ráadásul nem volt még öt éves sem, amikor apját is elvesztette, így aztán nagybátyja mellett testvérei nevelték fel.

Deák 1823-ban a győri egyetemen szerzett jogi oklevelet, ezt követően közel 10 évig szűkebb hazájában, Zala megyében tevékenykedett jegyzőként, majd alispánként részt vett a helyi közéletben is. Talán örökre egy szorgalmas, ámde országos ismertségre szert nem tevő ügyvéd marad, ha 1833-ban bátyja, Antal, nem betegszik meg. Az idősebb Deák-fivér ugyanis tagja volt az ekkor már zajló pozsonyi országgyűlésnek, de azon nem tudott részt venni, így maga helyett öccsét küldte. Ennél jobb döntést nem is hozhatott volna a család.

Az újdonsült politikus nagy elánnal vetette bele magát az országos politikába, ahol az alsóházban több szónoklatot is tartott a vallás- és a szólásszabadság ügyében. Hatásos megszólalásai, okos érvelése és visszafogott, ámde mégis határozott fellépése hamar közkedveltté tették, így az ellenzék egyik vezéralakja lett. A következő, 1839-40-es országgyűlésen pedig elérte Kossuth Lajos szabadon engedését és a nyilvánvalóan koncepciós felségárulási perek beszüntetését. Népszerűsége rohamosan emelkedett.

Karrierje azonban az 1840-es években kisebb törést szenvedett, ugyanis a következő követválasztáson az ellene uszított nemesek körében zavargások övezték megválasztását. Deák ezért nem vett részt az országgyűlés munkájában, de politikailag aktív maradt, tagja lett a Védegyletnek illetve az 1847-es Ellenzéki Nyilatkozat megírásában is szerepet vállalt.

Az 1848-as forradalom idején tért vissza végleg a nagypolitikába, az első felelős magyar kormányban igazságügyi miniszterként vett részt. Végig a törvényesség és a jog oldalán állva igyekezett békét teremteni a magyarok és a Habsburg-udvar között, egész életében a tárgyalásos megoldás híve volt. Az év szeptemberében Jellasics (link!!) betörését követően lemondott tisztségéről, mivel belátta, hogy a békés politika kudarcba fulladt. 1849-ben hazatért kehidai birtokára, ahol egyfajta „aktív remeteségre” adta a fejét: nem mozdult ki, de mindvégig kérlelhetetlen híve maradt a független magyar politikának, amire levelezései a fő bizonyítékok.

A kehidai Deák-kúria madártávlatból

A szabadságharcot követő megtorlás éveiben Deák Ferenc szépen lassan a magyar közélet legfontosabb alakja lett, akit még a Habsburgok is tiszteltek. 1850-ben Schmerling osztrák igazságügyminiszter Bécsbe hívta tárgyalásra, de Deák ezt visszautasította, innen eredeztetjük a passzív ellenállás politikáját. Ennek lényege az volt, hogy a magyarok nem fognak fegyvert a kezükbe, nem lázadnak az udvar ellen, de folyamatosan ragaszkodnak a ’48-as törvényekhez, azok visszaállítását helyezve a politikájuk centrumába.

Deák Ferenc 1854-ben Pestre költözött, az Angol Királynő Szállóban bérelt lakosztálya pedig az ellenzéki politikusok legfontosabb helyszínévé vált. Szinte egymásnak adták a kilincset a neves politikusok, a Habsburg-követek és más prominens személyiségek. Deák persze tudta, hogy az örök passzivitás nem fog véget vetni a Habsburgok neoabszolutista berendezkedésének, csak a megfelelő időre várt.

1860-ban újabb meghívást kapott az udvarba, de ezt is elutasította. Ennek módja azonban heves vitát váltott ki az időközben újra összehívott országgyűlésben: létrejött a felirati és a határozati párt. Ha határozatban utasítják el a felkínált elég centralizált alkotmányosságot, akkor azzal egyben Ferenc József uralkodását is elutasítják. Végül Deák álláspontja győzedelmeskedett, aki ezt nem vélte jó útnak, ez pedig hosszútávon gyümölcsöző ötletnek bizonyult.

Az újabb fordulatot a híres 1865-ös Húsvéti cikk hozta el, amelyben Deák álnéven ugyan, de felvázolta a magyar berendezkedés jövőjét, amivel el is indultak a tárgyalások, amelyek a magyar történelem egyik legfontosabb eseményéhez, az 1866-os kiegyezéshez vezettek. Ezzel létrejött a dualizmus rendszere, és bár a hadügyek illetve a külügyek terén engedni kellett a ’48-as törvényekből, de egyébként szinte teljesen szabad kezet kaptak a magyarok. Ezzel kezdetét vette a dualizmus kora, amely során a haza és a haladás kéz a kézben járva hatalmas fejlődést hozott az országnak.

Deák Ferenc ezt követően is aktív tagja maradt a politikai életnek, volt is dolga bőven, mivel az emigrációban élő magyarok egyáltalán nem voltak kibékülve a kiegyezéssel. Utolsó beszédét 1873-ban mondta el, ezt követően visszavonult birtokára, ahol 1876-ban hunyt el. Deák Ferenc az állhatatosság, a joghoz való ragaszkodás, az őszinteség és a szelíd bölcsesség mintaképe lett, személyében a magyar történelem egyik legnagyobb politikusát tisztelhetjük.

Forrás: Rubicon

Képek: Wikipedia