Rendkívüli sajótájékoztató keretében jelentette be Upor László rektorhelyettes és Novák Eszter oktatási rektorhelyettes, hogy elindul az oktatás az SZFE-n. Kenéz Ágoston színészhallgató pedig a hallgatók nevében fontos bejelentést tett. – olvasható a színház online honlapján.

Elsőként Upor László szólalt fel, aki elmondta, a korábbi ígéreteiknek megfelelően a tanévet megkezdik, ugyanakkor a hallgatók ragaszkodnak követeléseikhez, az egyetemi autonómia visszaállításához, céljaik eléréséhez. Arról számolt be, hogy kísérleti tanköztársaságot építenek, melynek tevékenysége illeszkedik a hagyományos tanrendhez és a helyzet adta új keretekhez. Így egyaaánt sor kerül zárt és nyitott kurzusokra, a társadalom és az egyetem helyzetére reflektáló kreatív akciókra.

“Szabad, folyton változó egyetem vagyunk és az is akarunk maradni” – szögezte le Upor László.

A teljes beszédét itt olvashatják:

2020. szeptember 14-én, hétfőn megkezdjük a tanévet, miközben a hallgatók nem adják fel jelenlegi pozícióikat és követeléseiket, az egyetem közössége továbbra is ragaszkodik az autonómia helyreállításához. 

Hallgatók, oktatók, munkatársak egész héten dolgoztak azon, hogy a tanuláshoz és jelenlegi élethelyzetünkhöz, céljaink eléréséhez illeszkedjen a következő két hét tevékenysége. Számos érdeket és szándékot kell összecsiszolnunk – ez bonyolult feladat, ugyanakkor rendkívül izgalmas tanulási folyamat is lesz.

Rendhagyó és kivételesen nehéz helyzetben vagyunk, a hallgatók nagy részének figyelmét teljesen lekötik a napi események. Ezért velük és sok oktatóval együtt kidolgoztunk egy két hétre szóló tervet, amit úgy kell elképzelni, mint egy kreatív kísérletet: egy közösen működtetett egyetemi „köztársaságot”, amelynek tevékenységébe ugyanúgy beleférnek hagyományosnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, mint kreatív és a társadalmi helyzetre – valamint egyetemünk jelen történetére – reflektáló akciók.

A tematikus projektek, célzott művészeti események nyomán végül szeptember végén két-három napos nyitott fesztivál tette a külvilág számára is láthatóvá a bent folyó munkát.

(Aki tegnap járt az egyetem környékén, érzékelhette, milyen nagyszerűen megszervezték a hallgatók az oktatók aktív részvételével folyó félnapos minifesztivált, és hogy mekkora sikere volt az eseménynek.)

A tervek ugyanakkor nem lezártak, nem aprólékosan kidolgozottak: ez egyszerre terhet és lehetőséget is jelent. Az elkövetkező két hét türelmet, nagyfokú rugalmasságot és folyamatos egyeztetést igényel mindenki részéről. Bízunk abban, hogy amire együtt jutunk, nemcsak áthidaló megoldásnak, hanem a jövőre érvényes mintának is bizonyul majd.

Igényfelméréssel, részletesebb instrukciókkal az osztályvezető tanárok jelentkeznek majd, hogy a kétirányú információáramlás és -elosztás megfelelően működjön, a különféle foglalkozások mihamarabb elindulhassanak.

Az alábbiakban a hallgatók közleményét olvashatják:

Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói tanulni akarunk. Eddig is ezt tettük és ezután is ezt fogjuk. Az átalakítással megfosztottak minket alapvető jogainktól, semmi sem biztosítja többé az egyetemi közösség számára az önrendelkezést – rajtunk kívül. Mi vagyunk az autonómia garanciája.

Mi a hallgatók, és a sztrájkbizottság továbbra is tartjuk magunkat a követeléseinkhez: sem a ránk erőltetett új vezetőket, sem a fejünk felett meghozott döntéseket nem fogadjuk el; a blokádot fenn tartjuk.

A mai napon az elfoglalt egyetemen, tanárainkkal egyetértésben, az oktatás hagyományos keretrendszeréből kilépve köztársaságot alapítunk.

A köztársaság valutája az „elfoglaltság” lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel. Klasszikusnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, kreatív és a társadalmi helyzetre reflektáló akciók, vagy a közösség szervezésében végzett munka ugyanolyan értékes tevékenységeknek számítanak majd.

A feladatunk megragadni a rendelkezésünkre álló eszközöket, és újra értelmezni, hogy mire való a színpad, a kamera, a fény, a függöny, a díszlet, a jelmez, a báb, a nézőtéren a taps, és a saját hangunk. Hiszen a művészet természeténél fogva tükröt tart a mindenkori fennálló rendszernek – mindenképpen aktuális.

A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt. 

Önkifejezést tanulunk 155 éve: a választott hivatásainkon keresztül árnyaltan és őszintén beszélni arról, ami körülöttünk és velünk történik. Most ez történik velünk és körülöttünk, így erről tudunk és erről akarunk beszélni. 

Köszönjük az összes szellemi és anyagi támogatást, inspiráló és nélkülözhetetlen erőt biztosítotok nekünk ezzel. Igyekszünk annyit adni mi is, amennyit csak tudunk, a demokrácia és az alkotás jegyében, a demokrácia és az alkotás eszközeivel.

Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre. 

Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.

AZ SZFE hallgatói