Hohn Krisztina, az Új Kezdet párt elnöke és az LMP-frakció országgyűlési képviselője adott interjút a BaHírnek. A komlói születésű politikus 2006 és 2018 között Mánfa polgármestereként tevékenykedett, a mai napig több baranyai egyesület munkáját aktívan segíti.

Beszélt Baranya megyéről, a civil szféráról, az örökbefogadás nehézségeiről és a családon belüli erőszakról is.

12 éven keresztül volt Mánfa polgármestere. A járványhelyzet miatt a közös teherviselés jegyében a kormány forrásokat vont el az önkormányzatoktól. Mánfa és a környező települések, városok hogyan élték meg ezeket az elvonásokat?

Hohn Krisztina: Ez nagy mértékben függ az adott település adóerőképességétől. De a problémák nem most kezdődtek, 2013 óta a gépjárműadó 60 százalékát már elvette a kormány a településektől, viszont ezeket az adókat a településeknek kell beszednie. Ez járulékos költségekkel jár, mint például a csekk, posta és banki költségek, amit továbbra is az önkormányzatoknak kell fizetnie. Úgy gondolom az lenne igazságos, hogyha ugyanúgy 60-40 százalékos arányban venné ki a részét az állam ezek finanszírozásában is.

Az, hogy a jelenlegi helyzetben a kormány elvette az összes gépjármű adóbevételt, hatalmas érvágás a településeknek. Sok önkormányzat az adóbevételét a működéséhez használja fel és nem a fejlesztési terveihez, akár önrészként szolgálhatnak különböző pályázatok esetében.

Amennyiben az adott település közmunkaprogramban vesz részt, akkor az ezzel kapcsolatban felmerülő bérköltségek egy részét magára kell vállalnia. Mánfa község esetében ez a hozzájárulás 20 százalék, ami körülbelül akkora összeg, ami kiesik az egyébként helyben maradó gépjárműadó elvételével. És akkor még nem esett szó az iparűzési adóról, amit ugyan nem vettek el, de a járványhelyzet miatti kiesés a jövő évi költségvetést átírhatja.

Országgyűlési képviselőként milyen módon tudja segíteni a baranyai településeket?

H.K.: Elsősorban a törvényhozás szintjén tudok tenni az emberek érdekében, többször beadtam már törvényjavaslatokat, például a közmunkás minimálbér emeléssel, a mindenkori nyugdíjminimum emelésével kapcsolatban is.

Persze van olyan is, hogy is másként támogatok családokat, vagy  karácsonyi adománygyűjtésben veszek részt. Azonban nem tartom helyesnek ezzel haknizni a médiában, jobban tisztelem az embereket annál, hogy felhasználjam őket arra, hogy jobb színben tűnjek fel.

Polgármester koromban több eszköz volt a kezemben, mint például a segélyezés. De sokszor közösségi összefogásban vettem részt, egy ilyen eset volt mikor a földcsuszamlás utáni sarat abból a pénzből tudták elszállítani, amit egy segélykoncert bevételéből kapott a károsult.

A politika mellett belelát a civil szférába is, több egyesületben alapító tag, elnökségi tag. Az első kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy látja a baranyai emberek sorsának alakulását az elmúlt években?

H.K.: Jobban szétnyílt az olló. Régen volt a szegény, közép és gazdag réteg. Manapság a középréteg jobban megrendült. A vírus könnyű hivatkozási alap lehet az államnak a középréteg lecsúszásának igazolására.

A valódi probléma azonban, hogy az bérek nem követik az infláció növekedését. Szégyen gyalázat az, hogy sok nyugdíjas alig kap havonta nyugdíjat – nem feltétlenül azért, mert nem dolgozta végig az életét – és annak is örülnie kell, ha megtudja venni a kenyeret magának naponta.

Tudok egy konkrét esetet, egy közmunkással történt, hogy megkérdeztem tőle minden rendben van-e, tudnak-e rendesen enni. Azt válaszolta, hogy persze, nem panaszkodik, fizetéskor vesznek 10 kiló csirkefarhátat és azt eszik egész hónapban… Az állam szégyene, hogy ezeknek az embereknek ezzel meg kell elégedniük.

Az előző kérdésre visszautalva, vidéken nagyon sok mindent meglehet termelni saját magunknak. Azonban azt is megtapasztaltam, hogy sokan vannak, akik nem tudnak befőzni. Ilyen dolgokra is meg kéne tanítani az embereket, hogy tudjon magáról könnyebben gondoskodni. Polgármesterségem ideje alatt egy hónapig tanítottam közmunkásokat befőzni, lekvártól a szörpökön át a savanyúságokig sok mindent feldolgoztunk.

Hohn Krisztina

A másik kérdésem ugyanebben a témában az, hogyan változott maga a civil szféra? Maradjunk Baranya megyében. Van energia a baranyai civilekben segíteni egymáson, közügyekben részt venni?

H.K.: A régi civilek már nagyon nehezen, vagy csak alig találnak utat a fiatalokhoz. Az előző generációk úgy nőttek fel, hogy mindig valamilyen közösség tagjai voltak, ezekben szocializálódottak. Most nem érzem, hogy így lenne, és a jelenlegi vírushelyzet is ezt erősíti. Egy digitalizált világba kerültünk, digitális barátok vannak, influenszereket követnek. Ebben a virtuális világban kell megtalálni azt a módszert, amivel a civilek virtuálisan is hatékonyak tudnak lenni.

Sokan pedig láthatóan belefásultak abba, hogyha nincsenek jóban a kormánypárttal, akkor sok jóra nem számíthatnak. Nagyobb egyesületek, ha ki mernek állni egy ügy mellett, vagy ha nem találják meg a hangot a helyi kiskirállyal akkor elesnek a támogatásoktól.

Van egy személyes ügye is, amiben talán összeér a politika és a civil szféra, ez pedig a család intézménye. Mint örökbefogadó szülő, többször kiemelte az örökbefogadási tanfolyam fontosságát, amit a kormány nemrég szabadon választhatóvá tett. Milyen veszélyeket rejt ez magában?

H.K.: Nekem ez egy vezértémám volt. Egy parlamenti felszólalásom után az illetékes államtitkár azt válaszolta, hogy várják a javaslataimat a témával kapcsolatban. Be is adtam ezeket, amiből több pontot valóban átvettek.

Az örökbefogadással kapcsolatos tanfolyamot szabadon választhatóvá tették, ezzel viszont nem tudok egyetérteni. Itt nem egy “babagondozó” tanfolyamról van szó, hanem a jogi ismeretterjesztés mellett egyfajta személyiségfejlesztő  és érzékenyítő tréning is egyben. Az emberek nagy része nem tudja pontosan mi az örökbefogadás, ez tulajdonképpen családdá válás, melynek során meg kell ismerniük egymás. A gyermeknek idegen az örökbefogadó szülő, és ez igaz fordítva is így igaz. A felnőttet kell megtanítani arra, hogy kezelje ezt a helyzetet és ez a tanfolyam ebben segít.

Emellett megismerkednek az örökbefogadó szülők , bekerülnek egy közösségbe, tudnak segíteni is egymásnak, látják a másik család is ugyanolyan kihívásokkal néz szembe, mint ők.

Egyre aktuálisabb téma, hogy egynemű párok is szeretnének itthon házasodni, illetve örökbe fogadni. Támogatja ezeket a jogköveteléseket?

H.K.: Ez egy nagyon nehéz kérdés! Magyarország konzervatív ebben a kérdésben. A kormány hangsúlyozza, hogy számára a család fogalma a férfi és nő között házasság és a gyerekeiket jelenti.

Az egynemű párok esetében már azt is nehéz elfogadtatni a társadalommal, hogy együtt vannak. Egy örökbefogadott gyermekre pedig minden esetben furcsán néznek eleinte (jó helyen van-e nálad, tiszta-e a ruhája, boldog), ezt mint örökbefogadó szülő tapasztalatból mondhatom. 

Egy másik ügy a családdal kapcsolatban, ami közel sem azt jelenti, hogy családon belüli ügy. Ez a családon belüli erőszak. Mennyire van jelen ez hazánkban, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ne létezzen ez a probléma?

H.K.: A családon belüli erőszak semmilyen formája nem elfogadható. A legtöbb esetben a férj az agresszor, de arra is van példa, hogy a feleség veri a férjét vagy a gyerek veri a szüleit. Az erőszak nem csak fizikai bántalmazást jelent, a lelki bántalmazás is súlyos károkat okoz.

Azt gondolom az erőszakra nem erőszak a válasz, az intézményrendszert kell megerősíteni. Sokkal hatékonyabbnak kéne lenni a nyomozásoknak. Kötelező gyógykezelést, terápiát, tréninget írnék elő a bántalmazóknak. Ha felfüggesztett börtönbüntetést kap az elkövető, akkor a felfüggesztés ideje alatt olyan gyógykezelésen, vagy terápián kelljen részt vennie, amelyet az orvosszakértő megállapít. Ha erre nem hajlandó, akkor viszont el kell zárni a társadalom többi tagjától, magyarul letöltendő börtönbüntetésre ítélném. Aki pedig letöltendő börtönbüntetést kap, ez idő alatt vegyen részt ilyen folyamatokban.

Sok esetben a bántalmazottnak kell menekülnie, elhagynia a közös otthont és családok átmeneti otthonába mennie a bántalmazója elől. Az sem elfogadható, hogyha van egy családon belüli erőszak, amit feljelentés követ, akkor utána a bántalmazó hazamehet és tovább folytatja család terrorizálását, mind lelkileg, mind pedig fizikailag.

Az örökbefogadás és a családon belüli erőszak esetében is a társadalmi érzékenyítés lenne az első lépés ahhoz, hogy megoldódjanak azok a problémák, amikről nem merünk beszélni se és szinte tabuként kezeljük.