Amikor 2018-ban Valentin napon a BBC elindította a Loneliness Experiment-et, a magányosság kísérletet megdöbbentő, 55 ezer ember töltette ki a kérdőívet szerte a világon. Ezzel ez lett a valaha volt legnagyobb magánnyal foglalkozó kutatás. Claudia Hammond, a kutatás vezetője felkeresett három embert és beszélt velük, hogy milyen tapasztalataik vannak a magánnyal kapcsolatban.

„Olyan mint egy űr, az üresség érzése. Hiába van egy jó vagy egy rossz híred, nincs egy ember se, akinek elmondhatnád, és mesélhetnél róla. Ha nincsenek olyan emberek az életben, akikkel tudsz beszélni, az nagyon nehéz tud lenni.”

Michelle Lloyd 33 éves, Londonban él. Barátságos, beszédes és élvezi a munkáját, úgy tűnhet, hogy minden rendben van az életével, ő mégis nagyon magányosnak érzi magát. Már több városban is lakott, így a barátai Anglia szerte sok különböző településen élnek és általában a gyerekeikkel vannak elfoglalva hétvégente. Ezért többnyire a kollégáival szokott elmenni szórakozni munka után, de ennél sokkal mélyebb emberi kapcsolatra vágyik.

„Nagyon jól megértem magamat másokkal, bárkivel el tudok beszélgetni, de ez még nem jelenti az, hogy képes vagyok kiépíteni hosszan tartó kapcsolatot másokkal,” monda el Michelle. „Tagja lehetsz egy társaságnak, ami azért is lehet ijesztő, mert nagyon óvatos vagy abból a szempontból, hogy ne fedd fel az igazi önmagad.”

„Azt mondanám, hogy mindig is volt bennem egyfajta magányosság érzése. Már egészen tinédzser korom óta az érezem, hogy más vagyok mint a legtöbb barátom, és ez az érzés az utóbbi 5 évben csak egyre erősebb lett.”

Michelle szorongással és depresszióval küzd, ami csak erősíti benne a magány érzését, mivel nagyon nehezen tudja kifejezni a negatív érzelmeit.

„Amikor társaságban vagyok gyakran veszem észre magamon, hogy csak annyit válaszolok, hogy ’minden rendben’, amikor azt kérdezik tőlem, hogy vagyok. Ez már-már olyan mint egy testen kívüli élmény, mert hallom, ahogy kimondom ezeket a pozitív dolgokat, még akkor is amikor tudom, hogy mennyire nagy megerőltetés volt tegnap reggel felkelnem az ágyamból. Az a magányosság, amikor legbelül tudod, hogy mit érzel, de képtelen vagy elmondani bárkinek.”

Egy gyakori sztereotípia, hogy a magány főleg az idősebb korosztályt és az elszigetelődött embereket sújtja- természetesen ebben van igazság. De a BBC felmérése szerint, a magányosság a fiatalok körében nagyobb arányban van, ezt a minta minden országban ugyanaz.

A felmérést online végezték, ami visszatarthatta az idősebb generációt vagy bevonzhatott több olyan embert akik magányosnak érezik magukat. De nem ez az első olyan tanulmány, ami a fiatalok körében magas szintjét mutatta ki a magányosságnak. Egy 2018-ban, a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal általa elvégzett hasónló kutatás, amit papír alapú illetve online adatfelvétellel végeztek, kisebb mintavétellel, hasonló arányokat mutatott, úgy is, hogy az a kutatás sokkal reprezentatívabb volt.

Ez alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy van valami a modern világban, ami sokkal nagyobb eséllyel okoz magányosságot a fiatalok körében, azonban amikor a BBC kutatásában az idősebbektől azt kérdezték, melyik volt a legmagányosabb időszak az életükben, legtöbben a fiatalkorukat jelölték meg.

Sok oka lehet annak, hogy a fiatalok miért érzik magukat magányosnak. A 16 és 24 éves kor közötti időszak általában az átalakulások kora, amikor az emberek elköltöznek, elkezdik felépíteni az identitásukat, és próbálnak új barátokat találni.

Ebben az időszakban nincs esélyük arra, hogy a magányosságot úgy tapasztalják meg mint egy átmeneti, esetleg hasznos dolgot, ami ösztönzik őket, hogy új barátokra tegyenek szert, és felélesszék a régi kapcsolataikat- az emberek 41%-a úgy gondolja, hogy a magányosság lehet pozitív élmény is néha. Michelle nyitottan áll a magányossága kérdéséhez és a mentális egészségéhez, még egy blogot is vezet róla. Ez egy olyan lépes, amit nem sokan mernek meglépni. A kutatás rávilágított arra, hogy sokkal több fiatal szenved a magányosságtól, azonban ebben a korosztályban nagyobb a hajlandóság arra, hogy erről az érzésről beszéljenek másoknak, mint az idősebbek esetében, ennek ellenére sok fiatal megszégyenülve érzi magát, amikor erről a témáról beszél.

Amikor a magányosság krónikussá válik komoly hatással lehet az egészségre és a közérzetre. Ahhoz, hogy próbáljuk megtalálni azt, hogy egyesek miért magányosak meg kell vizsgálnunk a különbségetek az egyes emberek között. Azok, akik azt mondták, hogy mindig vagy gyakran érzik magukat magányosnak alacsony volt a bizalom szintje mások felé.

Ez a kutatás csak egy pillanatkép, így nem tudjuk megmondani, a bizalom hiányának okát, de korábbi kutatások rámutattak arra, ha az ember krónikus magányban szenved akkor sokkal érzékenyebbé válik az elutasításokkal szemben. Képzeljük el az a szituációt, hogy egy boltban beszélni kezdünk egy emberhez, aki nem válaszol, ebben az esetben borzalmasan magányosnak érezhetjük magunkat és az elutasítottságtól úgy érezhetjük, hogy velünk van valami probléma.

Michelle ezt saját magán is észrevette. “Egyre zárkózottabbá válsz. Amikor egyedül kell szembenézned sok dologgal és valaki elkezd érdeklődni irántad, könnyen válhatsz defenzívvé. A magány egyszerűen megbénít.”

Borítókép forrása: Lukas Rychvalsky fotója a Pexels oldaláról

Cikk forrása: https://www.bbc.com/news/stories-45561334