Ezúttal egy desszert étellel kedveskedem nektek, ami akár egy kiadósabb leves utáni második fogásnak is jó. A császármorzsa elnevezésben a császár kifejezés valóban az uralkodóra utal, de ennek a mélysége mai napig tisztázatlan. Az biztos, hogy Ferenc József királyunk korában jelent meg ez az étel, de a tekintetben már megoszlanak az álláspontok, hogy vajon az utolsó előtti Habsburg király nagy rajongása miatt nevezték el így az ételt, vagy egyenesen az ínyencnek számító uralkodó saját receptjéről beszélünk. Egy viszont biztos, az elkészítéséhez nem kell a konyha császárának lenni, ezt mi sem igazolja, minthogy a receptet – ahogy nyilván már kitaláltátok – együtt készítettünk a fekedi tábor gyerekeivel.
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 40 dkg dara
- 8 dl tej
- 6 tojás
- (5 dkg mazsola)
- 1 tk só
- 6 dkg zsír
- lekvár, porcukor
Elkészítése tulajdonképpen nagyon egyszerű. Összekeverjük a lisztet, darát, tojássárgákat, sót és a tejet. A mazsolát zárójelbe tettem, ugyanis bevallom, engem is meglepett, hogy a nyári tábor alatt mennyi gyerek mondta, hogy nem szereti, a 4 adagból, ami a gyerekeknek készült, mindösszesen egybe tettük be. Én hasonlóan a legtöbb aszalt gyümölcshöz, imádom. Ha teszünk az ételbe mazsolát, akkor ezekhez az összetevőkhöz kell hozzátenni azt kell. Ezt követően állni hagyjuk.
A tojásfehérjét felverjük, majd azt is beleforgatjuk, majd az egészet felforrósított zsiradékon készítjük el. Kevergetve sütjük, miközben a fakanállal apró darabokra törjük (a méret egyébként változhat, láttam már olyan helyet is, ahol tényleg szinte morzsaméretűvé aprították, de olyat is, a csipetke vagy akár kisebb gombóc méretben tálalták). Lekvárral és porcukorral tálaljuk.
Van recepted, amit szívesen megosztanál? Írd le az info@bahir.hu oldalon?
