Párbeszéd és vitakultúra, emberség és szakmaiság, láthatóság és átláthatóság – ez az én sillabuszom a munkámban. – mondta el magáról Bognár Szilvia, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere, akivel hosszasan beszélgettünk, az eddig elvégzett munkáról, a jövőbeli teendőkről, a vírus okozta nehézségekről, de szóba került a lakhatási válság, a PMFC-stadion ügye és a pécsi fürdő is.

– Hogy látja az Önök által eddig elvégzett munkát?

– Köszönöm szépen az érdeklődést, és a kérdést is. Egy rendkívüli időszakon vagyunk túl. Amikor elfoglaltuk a pozícióinkat, volt előttünk rövid, közép és hosszú távú vízió arról, hogy mit szeretnénk tenni a következő időszakban. Sajnos, alig pár hónap után jött a vírushelyzet, ami majd mindent átrajzolt az életünkben, de legfőképpen a lehetőségeinket. Nem csak arra gondolok, hogy a kormány a járványhelyzet kezelése miatt forrásátcsoportosításokat végzett és bizonyos bevételeink felhasználásáról ő kíván dönteni a jövőben – értem ezalatt az önkormányzattól elvont gépjárműadót, vagy az iparűzési adó megfizetésére adott haladékot a vállalkozások részére – hanem arra is, hogy a városban élők kerültek olyan élethelyzetbe, ami miatt a figyelmünket és erőforrásainkat oda kellett koncentrálnunk, őket kellett segítenünk. Szociális területen tudtunk olyan tevékenységet végezni és döntéseket hozni, amik egyértelműen segítették az embereket. A járvány alatt folyamatosan rendelkezésre álltunk – én magam is szinte nullhuszonnégyben, – minden intézményünkben és cégünkben próbáltunk a leghatékonyabban reagálni a kialakult körülményekre, és mentálisan is segíteni az ott dolgozókat vagy ellátottakat. Fontos tény, hogy sikerült megőriznünk a munkahelyeket, sőt, a vírushelyzet lezártával tudtunk pénzbeli jutalmat adni a kiemelkedően teljesítő munkatársainknak a szociális szférában.

Önmagáért beszélő tény, hogy sikerült a bentlakásos idősotthonoktól távol tartanunk a vírust és összekovácsoltunk ezt a közösséget, ami különböző szektorokon átívelő együttműködésekben és különféle segítségnyújtásokban is megtestesült. Ilyen előzmények után programunk hatékony megvalósítása pláne széles körű párbeszéd eredménye lesz. A pandémia előtt ki gondolta volna, hogy nekünk például a digitális oktatással kell majd foglalkoznunk? Márpedig immár a harmadik körben fogunk erről tárgyalni szakemberekkel, emellett okoseszközökkel támogatjuk a rászoruló családokat.

– A kormány intézkedései hogyan segítették a várost? Egyáltalán segítő szándékúak voltak?

– Én óvatos vagyok a kritikával, de megjegyzem, hogy szerencsésebbnek tartanám, ha jobban odafigyelnének az önkormányzatokra, egészen pontosan, ha nagyobb bizalommal lennének feléjük, és a helyi döntéshozók nagyobb szabadságot kapnának. Mindegyik település nagykorú és választott vezetői vannak. Azt szeretném érezni, hogy jobban bízik a kormányzat az önkormányzatiságban és a választott vezetőkben.

– Ha nem ellenzéki vezetésű lenne a város, akkor a kormány máshogy állt volna Pécshez?

– A megszorítások egyformán érintik az önkormányzatokat, azokat, ahol tavaly októberben győzött az ellenzék és azokat is, ahol a kormányoldal nyert. A kérdés inkább az, hogy egyéb területeken mennyire hatékony az együttműködés a kormánnyal és a települések általában meg külön-külön milyen kompenzációra, segítségre számíthatnak a mára kialakult helyzetükben.

– Hogy áll most a város adóssága? Sikerült csökkenteni?

– Mi nem növeltük a város adósságát, de a járványhelyzettel kapcsolatosan merültek fel költségek és keletkeztek elvonások, ami körülbelül 3 milliárdos lyukat üthet Pécs költségvetésében. Nem lehet tudni, hogy a kormány hogyan fogja ezeket a kiadásokat és elvonásokat kompenzálni. Az olvasók számára is ismert, hogy idén december 1-jén van a határideje annak, hogy a város visszafizesse a kormánynak a 8 és fél milliárdos tartozását, ennek pontos időpontjáról és mikéntjéről érdemi párbeszéd folyik a felek között.

– Térjünk rá aktuális, helyi ügyekre. Mi a helyzet jelenleg a Lánc utcával és annak környékével? Az ott lakók szerint kezd élhetetlenné válni a terület, az önkormányzat mit fog tudni tenni ez ellen?

– A lakhatási problémakör, benne a Lánc utcai jelenség évtized óta megoldásra vár. A lakásügy másik sarkalatos pontja, ha tetszik további góc a keleti városrészben található. Mindegyik napirenden lévő kérdés. Igen kérdés, amelyre a válasz nem egyszerű sem a helyi kormányzat, sem a civil szereplők részéről. A lakhatás elemi feltétele a méltó életnek, éppen ezért az ezt érintő munkánk nem mentes érzelmektől, sőt időnként indulatoktól sem. A keleti városrészben korábban már zajlott lakásfelújítási program, de az ügyet nem holisztikusan tekintették, így a felújított ingatlanokat úgy vették használatba a beköltözők, hogy őket erre nem készítették fel.

– És ha majd megtörténik az említett felújítás a Lánc utcában, mi fogja meggátolni az embereket abban, hogy ne teremtsenek másodjára is élhetetlen körülményeket?

– Nem mindenkinek természetes közeg egy komfortos lakhely, így ezeket az embereket kísérni kell az úton, hogy megtanulják jól használni, óvni ezeket az ingatlanokat. A terveink szerint a felújított lakásba beköltöző családok kapnak mentorokat, szociális munkásokat, közbiztonsági felügyeletet, így nagyobb eséllyel sikerülhet megóvnunk a felújított hajlékokat és ami még fontosabb, egy érdemes élet feltételeit megteremteni a lakhelyek biztosításával. A Lánc utca esetében remélem, hogy még ebben a ciklusban megvalósulhat a rekonstrukció. A tevékenységünket emberség hatja át, és így fogjuk megközelíteni ezt a Lánc utcai történetet is.

– A kilakoltatásokra gondolt? Igazak az arról szóló hírek?

– Nem igazak. Ha valaki közpénzt kezel, szigorú szabályok szerint őrzi. Az önkormányzati lakások esetében óriási összegű kintlévőségről beszélhetünk az elmaradt bérleti díj megfizetések miatt. Ha felelős gazdái vagyunk az adófizetők pénzének, akkor kötelességünk felszólítanunk a tartozókat adósságuk rendezésére, amit levélben tettünk meg. Ám ez az írás azt is tartalmazza, hogy amennyiben nincs mód az elmaradás egyösszegű befizetésére, egyéni elbírálás alapján részletfizetési lehetőséget ajánl fel az önkormányzat. Amiről beszélünk, az közpénz, akikről szó van, döntően szociálisan nehéz helyzetben lévő embertársaink, ezért is kaphattak lehetőséget korábban önkormányzati lakásban élni és ma egyéni elbírálás nyomán a fizetési méltányosságra.  Nincs szó arról, hogy utcára küldenénk ezeket az embereket.

– Egy esetleges kilakoltatás azért sem lenne szerencsés, mert az illető az utcára kerülne. Pécsen sokak szerint aggályos a hajléktalanok helyzete. Ön hogy látja ezt a problémahalmazt?

– Valóban sokszor karöltve járnak egymással ezek a jelenségek. Próbára tesz, mégis minden fontos ügyben felvállalom a társadalmi egyeztetést. Így lesz ez kedden a lakhatással összefüggésben, ahova meghívtam a Pécsi Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Város Mindenkié Csoport képviselőjét a városháza népjóléti bizottsága és lakhatási csoportja közreműködésével. Próbáljuk lefedni a spektrumot, de érthető okokból ez mindig többkörös egyeztetés, a résztvevők létszámát folyamatosan bővítjük. Amiért próbára tesz, az az, hogy mások szerint mindig lehetne jobban megválasztani a résztvevők körét, létszámát, a találkozások rendszerességét, helyét, napirendjét és a többi és a többi… A hajléktalanság kérdésével kapcsolatban már túl vagyunk két kerekasztal beszélgetésen, és sikerült megfogalmazni olyan célokat, amelyek előrébb visznek. Ezek közé tartozik az utcai szolgálat erősítése, és az utcán dolgozó munkatársak felkészítése, elsősorban mentálisan. A Vöröskereszt, közbiztonsági szervek, egészségügyi és szociális szakemberek segítségével 10-15 fős beszélgetéseket szerveztünk. Olyan nagy téma és feladat ez, amely egyik napról a másikra nem fog megoldódni, de elhivatott vagyok és hiszek ezekben a párbeszédekben. Ha ebben a ciklusban elmozdulás lesz, akkor azt mondom, hogy eredményesek voltunk. Azt nem szabad elfelejteni, hogy egy nagyváros mindig vonzza ezeket a jelenségeket és profilokat. Egy hajléktalan ember oda fog menni kéregetni, ahol pezseg az élet, ahol az embereknek van pénze. Tehát, ez a jelenség a belvárostól nehezen elválasztható még akkor is, ha próbálunk arra is figyelni, hogy a hajléktalanoknak történő ételosztás és egyéb segítségnyújtás ne a belvárosban legyenek. Minden élet szentsége fontos és ettől a széles körű párbeszédtől tényleg megoldást remélek.

– Ha jól tudom például Oslóban hoztak olyan törvényt, hogy hajléktalanoknak tilos készpénzt adni. Csak élelmiszert, vagy meleg ruhát adhatnak nekik a helyi lakosok. Helyi szinten ilyet el lehet érni? Mert én mindig azt látom, hogy adunk egy hajléktalannak pénzt, és ő nagy eséllyel tudatmódosító szereket vásárol belőle.

– A szavamat adom, hogy a következő kerekasztal-beszélgetésen megkérdezem, hogy mit mond erről a szakirodalom és gyakorlat. Megvitatjuk, hogy pro és kontra érvek alapján ez támogatandó vagy sem. Amennyiben igen, akkor azt is megígérem, hogy teszek ilyen jellegű javaslatot. Nem tudom ezt megítélni magam, mert az egy élő probléma tapasztalatom szerint, hogy azok a hajléktalanok, akik szenvedélybetegséggel küzdenek, akkor lehetnek inkább agresszívak, ha nem kapják meg az adagjukat.

– Hogyan tudnának direkt EU-s támogatást szerezni a városnak? Igaz, hogy az önkormányzatok is tudnak majd közvetlenül európai forrásokhoz jutni? Ez plusz lehetőség Pécsnek?

– Ezt mindenképpen érdemes lesz kihasználni. A pályázatos világ amúgy is számos lehetőséget rejt. Magam a szakterületemhez tartozó cégek esetében levélben kértem az ügyvezetőket, hogy próbálják megerősíteni ezt a fajta szemléletet, és végezzenek pályázatfigyelést, és ha ilyen lehetőséget találnak, akkor ragadják meg. A költségvetési helyzetünkre tekintettel minden pluszforrásra szükség van, amelyik civil szervezet vagy intézmény ügyes, az bizony látható összegeket tud elnyerni.

– Ismét jöjjön egy sokakat foglalkoztató helyi ügy: PMFC-stadion. A hírek szerint nemsokára épül majd az új stadion, de ha megvalósul, ki fogja fenntartani és üzemeltetni a létesítményt?

– Ez a tárgyalások során fog eldőlni, én nem tudom, hogy erre vonatkozóan van-e konkrét elképzelés. A válasz a megegyezés része lesz.

– Pécs városa képes lenne több száz milliót kifizetni az üzemeltetésre, mint például teszi azt a szombathelyi önkormányzat?

– Jelen helyzetben biztos, hogy nem, de tárgyalások közben vagyunk, és én csak a megegyezés és részletek ismerete után tudok erre érdemi választ adni.

– A régóta megígért pécsi fürdővel kapcsolatosan lehet bármit mondani az embereknek? Van erről új hír?

– Polgármester úr programjának meghatározó pontja a pécsi fürdő megépítése, és mindent el fog követni, hogy ezt a beruházást – a fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve – megvalósítsa ebben a ciklusban. Tudjuk, hogy a pécsiek nagyon szeretnének pécsi fürdőt, és polgármester úr szeretné ezt megadni nekik. 

– Ez a fürdő lehet a Balokány is akár?

– A helyszín még nem eldöntött.

– És ha nem a Balokány lesz a helyszín, van rá mód, hogy rendbe tegyék azt a területet?

– Van szándék rá, igen, pontosan azért, mert a Zsolnay-negyedhez szervesen kapcsolódik, ott van környezetében az egyetemünk művészeti kara, a Kodály Központ és a Tudásközpont is. A pécsiek életében ez emblematikus hely (volt), éppen ezért van napirenden a kérdés. Most a Pécsi Zöld Kör és a Balokány-ligetért Egyesület munkájának hála, újra látogatható a terület, amiért köszönet jár nekik.

– A Mindenki Pécsért Egyesület jelöltjei több különböző nézeteket valló pártból kerültek ki. Van széthúzás, vagy továbbra is egységesnek tekinthető ez a szövetség?

– Nincsenek széthúzások, bizonyos kérdésekben megmutatkozik az, hogy egyes ügyekhez máshogy közelítenek a szereplők, és arra büszke vagyok, hogy ebben a közgyűlésben a Mindenki Pécsért frakciói úgy ülnek, hogy megmaradhatott a saját identitásuk. Nem lehet rásütni a bélyeget egyik frakcióra sem, hogy biodíszletként szerepelne. Vannak olyan napirendi témák, amiket nyilvánvalóan máshogy közelít meg egy párton kívüli, egy dk-s, momentumos, mszp-s vagy egy jobbikos képviselő, és ez a szavazatában esetleg meg is látszik, de a pécsiek életének jobbá tételében, a tisztességes munkában ugyanúgy elkötelezettek vagyunk.

– Mennyire nevezhető a helyi Fidesz konstruktívnak az ellenzék szerepében?

– Vannak olyan ügyek, amelyekben meg tudtuk találni a közös hangot, és ez előremutató lehet. Azt is gondolom ugyanakkor, hogy a nyilvános térben egyes szereplők időnként inkább a hírverésre, mint a hitelességre törekszenek, ami nem jó stratégia. Bizonyítja ezt 2019. október 13. Reménykedem, hogy a helyi nyilvánosság megteremtésében minden szereplő érdekelt, ezzel is megtisztelve a választópolgárokat és megteremtve a lehetőségét az érdemi vitáknak.

– A” Pécs nyitva!” programmal kapcsolatosan mit lehet tudni? Milyen eredményeket várnak ettől, akár számszerűsítve is?

– Az elmúlt két hétben fél tucat sajtótájékoztatón és kiállításmegnyitón vettem részt. Örömmel tölt el, hogy ezek teltházasak voltak és Pécs pillanatok alatt újra tele van közösségi programokkal. Ennek a kampánynak több fontos üzenete van: egyrészt, összekovácsolja ezt a közösséget, mert a pandémia időszak után mindenki ki van éhezve a közösségi élményekre és ezek elérhetőek mindenki számára; másrészt a turizmusban meghatározó szereplők összefogtak – háttértől függetlenül kiragasztják a nyitott lakat szimbólumot, és részt vesznek a kampányban; harmadrészt a város 12 millió forintot költ el marketingre, hogy ez a közös nyitás sikeres legyen és ilyenre még nem volt példa korábban. A város azt mondja, odaadom ezt a pénzt a közös marketingre, hogy induljon be az turizmus, kapjon lendületet a vállalkozásod.

– A marketingre elköltött pénzek milyen csatornákon keresztül fognak elmenni?

– Döntően a közösségi média lesz a fő csatorna, azokat a célcsoportokat megszólítva, akik éhezik a programokat, ők a kisgyermekes családok, a fiatalok, és a kulturális programok iránt érdeklődő felnőttek. Úgy vélem, ha az itt lakók jól érzik magukat, az mindenki számára érződik majd.

– Egy utolsó kérdés. Ha érkezne egy második hullám, a város felkészült lenne rá?

– Sok rutint szereztünk az elmúlt időszakban, és ha érkezne az a bizonyos második hullám, akkor humán erőforrásban rendben leszünk, a megoldási technikákban és a folyamatokban gyakorlatunk lesz. De ne érkezzen, reméljük a legjobbakat!